Projektjeink -> PAF2009

„Partnerség a foglalkoztatásért 2009” – „PAF”

 

TÁMOP-5.3.1-08/1-2008-0001
Támogatási időszak: 2009.08.01. - 2011.03.31.
Támogatás összege: 74.460.900 Ft

Konzorciumvezető:

Budapest Esély Nonprofit Kft.
(
Támogatás összege: 40.393.900 Ft)

Konzorciumi partnerek:

Erzsébetvárosi Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltató Központ (Esély Családsegítő Szolgálat)
(Támogatás összege: 21.814.500 Ft)
Józsefvárosi Családsegítő Szolgálat
(Támogatás összege: 12.252.500 Ft)




A projekt általános célja egy olyan komplex szolgáltató rendszer kiépítése és beindítása volt, amely az alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkező klienskör felkészítésével, a szolgáltatások összehangolásával a leghatékonyabban segíti a munkaerő-piaci reintegrációt. A klienskörrel foglalkozó szektorok (szociális ellátás: önkormányzat szociális irodája, családsegítő szolgálatok, foglalkoztatás: közfoglalkoztatók, munkaügyi központ kirendeltségei) együttműködése, a többoldalú eset konferenciák lehetővé tették a problémák komplex feltárását és kezelését. A projekt lehetővé tette, hogy a szervezetek meglévő eszközrendszere mellett az integrációt még hatékonyabban és célzottabban segítő eszközöket is biztosítsunk a klienseknek. Kiemelten fontosnak tartottuk, hogy az RSZS (Rendszeres Szociális Segély) -ben részesülőket, az "Út a munkába" -ban és a közfoglalkoztatásban résztvevőket felkészítsük a nyílt munkaerő-piacon való elhelyezkedésre. A projekt szakmai minőségét a 2003-ban Tánczos Éva vezetésével indult „Partnerség a foglalkoztatásért” műhely biztosította.

A projekt céljainak megfelelően a megvalósítók olyan komplex szociális hátrányokkal rendelkező ügyfelekkel, a munkaerő-piactól legtávolabb lévő kliensekkel kezdtek el dolgozni, akiknél a hatékony segítés, a reintegráció korábban kilátástalannak tűnhetett.

A megvalósításban részt vevő szakemberek tapasztalata az, hogy a kliensek jelentős részénél láthatóan hasznot, pozitív folyamatokat eredményezett a projektben való részvétel. Az évek óta munkanélküli klienseknél kialakult és fontossá vált egy napi szintű rendszeresség, strukturálttá vált számukra az idő, így már képesek tartani a megbeszélt időpontokat. További fontos eredményként értelmezhető, és a tartós munkanélküliség közvetlen hatásaként jelentkező elmagányosodás miatt különösen nagy jelentőséggel bír, hogy sikerült pozitív, személyes kapcsolatot, kötődést kialakítani a segítő szakemberekkel. Mind a tréningek, mind pedig a képzések egyik alapvető pozitívuma volt, hogy a motiváció mellett egyfajta teljesítmény-kényszert is éreztek a résztvevők, sokszor versenyhelyzetben kellett küzdeniük, tehát javult a megküzdési képességük. Mindez javította esélyeiket a munkaerő-piac versenypályáján.

A projekt egy több mint 30 szolgáltatást tartalmazó szolgáltatási kosarat biztosított. A kliensek számára az esetmenedzserek egy egyéni szolgáltatási csomagot válogathattak össze. Így a projekt a lehető legnagyobb mértékben támaszkodott az egyéni megoldásokra, az egyéni fejlesztési tervekben meghatározott célok elérésének érdekében. A tevékenységek legnagyobb részét a szociális szolgáltatások jelentették, a résztvevők komplex szociális hátrányainak és nehézségeinek megoldása érdekében ezekhez munkaerő-piaci szolgáltatások kapcsolódtak.

A résztvevők átlagosan 7, személyenként részben eltérő szolgáltatást vettek igénybe, egyéni, csoportos és képzés jellegűeket. A csoportos szolgáltatások, elsősorban a tréningek, nagy jelentőséggel bírtak. A projektidőszak harmadát követően az egyéni helyzetfelmérések, egyéni tanácsadások folyamata után azt tapasztaltuk, hogy a csoportok kialakulása, megtartó ereje, a közös helyzet megélése és az egyéni tapasztalatok megosztása komoly segítséget jelentett az ügyfeleknek. A tevékenység során a tartósan munka nélkül lévőket kimozdították a hétköznapok egyhangúságából. A csoport hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők jobban megértették felelősségüket saját maguk és csoporttársaik felé.

A projektben résztvevők egyértelműen a képzéseket tartották a legfontosabbnak és a leginkább hasznosnak. Ezzel a szakemberek is egyetértettek, kiegészítve azzal, hogy az alapvető képzések körét fontos lenne további tanfolyamokkal, lehetőleg szakképzéssel tovább bővíteni. Az, hogy a képzésekből lemorzsolódók száma minimális, a képzést sikeresen teljesítők aránya pedig magas volt, a képzéseket megelőző felkészítő tanácsadások és csoportos tréningek egyértelmű és közvetlen hatásaként értékelhető.

A szociális munka szempontjából a projekt fontos és elvárható eredményeként könyvelhető el, hogy változtatott a rögzült, és sok esetben nem megfelelő hatékonyságot eredményező munkamódszereken és szemléleten. Kezdetben az esetmenedzsereknek komoly nehézséget jelentett a több irányból érkező elvárásoknak való megfelelés: miközben a kliens érdekeit kellett szem előtt tartaniuk, addig legalább ilyen mértékben a projekt elvárásaihoz is alkalmazkodniuk kellett. Fontos szemléleti változást jelentett az egyéni szociális munkában az, hogy a projekt elvárásainak megfelelő célokat kellett rendelniük, az eredmények elérését előre meg kellett határozniuk, időpontokkal, módszerekkel megjelölve. A szociális munka folyamatát tehát szükséges volt lépésekre bontani, és összefüggő folyamattá építeni. Ez a fajta eredmény- és nem folyamatorientált-szemlélet újdonságként jelent meg az egyéni szociális munkában. A jövőben szükséges lenne ennek fejlesztése és beépítése a szociális munka eszköztárába. A projekt egyik hosszú távú kihívása ezt a fajta szemléleti változást beépíteni a mindennapi munkába, elkerülni, hogy ez mindössze egyszeri és különleges gyakorlatként, tapasztalatként maradjon meg.

A projekt célja volt, hogy javítsa az együttműködést a térségben a partnerség tagjai, valamint a térségben dolgozó szervezetek között. A megvalósítók felkészülése és képzése a projekt során folyamatos volt, melynek keretében az eltérő szervezeti működésből, szakmai felkészültségből és nézőpontokból adódó nehézségeket kellett kezelni. A felkészítés ezen kívül lehetőséget adott a közös projekt-keretek, eljárások meghatározására, és a dokumentáció kialakítására. Ez utóbbi rendkívül sok energiát igényelt, hiszen egy mindenki számára új és a projekt igényeihez csak részben igazodó központi szoftverrel kellett dolgozni.

A projekt lehetőséget biztosított, hogy a konzorciumi partnerek megismerkedjenek egymás tevékenységeivel, amelyre – egy esetmenedzser szerint – „egyszerű szociális munkásnak ilyen mélységekben egyébként nem lett volna lehetősége”. A projekt bizonyos tevékenységei (konferenciák) lehetőséget biztosítottak arra, hogy a térség más szolgáltatóival, elsősorban a munkaügyi kirendeltséggel, szorosabb kapcsolat alakuljon ki.
A projekt egyik legjelentősebb innovációs eleme az energia-csoport volt. A csoport motivációs és együttműködési készségeket fejlesztett, az élménypedagógia eszközeivel.

Indikátormutatók teljesülése, a projekt eredményei:

  1. A foglalkoztathatóság elérését/visszanyerését elősegítő programokba bevont személyek száma, akik számára egyéni fejlesztési terv készült: 90 fő
  2. Az egyéni fejlesztési tervben rögzítetteket sikeresen megvalósítók száma: 64 fő
  3. Képzést sikeresen elvégzők száma: 32 fő
    • angol nyelvtanfolyam: 30 fő
    • számítástechnikai képzés: 20 fő
    • tanulástechnikai tréning: 15 fő
  4. Aktív munkaerő-piaci programban való részvétel: 15 fő
  5. Kompetenciafejlesztő munkában való részvétel: 24 fő
  6. Pszichés betegség leküzdése: 1 fő
  7. Munkába állás, vállalkozás: 1 fő

A projektben résztvevő ügyfelekkel a projekt zárását követően is folyamatos a kapcsolattartás, igyekszünk fenntartani számukra a személyes igényeknek megfelelő szolgáltatásokat.

Projektértékelés a résztvevőkkel

Tánczos Éva projektértékelése
a zárókonferencián
Életkép az energia-csoportról Álláskeresési
csoportfoglalkozás

Intézménykereső



Budapest

Budapest Főváros gazdasági társasága

Hírek, közlemények